Elkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka, és mindannyian tudjuk, hogy ezzel elkezdődött a választási év éles kampánysorozata. A média az elmúlt hetekben egyre azt sulykolta, hogy már eldőltek a legfontosabb kérdések, a Fidesz természetesen megnyeri a tavaszi választásokat, és a miniszterelnököt májustól Orbán Viktornak hívják. Talán így lesz, ám ezt az MSZP háza táján másként gondolják. 2005 nyarán milyen biztosak voltunk abban, hogy a választópolgárok átlátnak a kormány hazugságain. Hiszen a 2004-es EP-képviselő-választáson is megmutatták. Aztán jött mindaz, ami elhangzott az őszödi beszédben, amely nem nekünk, választóknak szólt, hanem a párt hű szolgáinak. 2006 szeptemberében már az egész ország tudta, hogy át lettünk verve. Fontos erre emlékezni. Akármilyen rossz helyzetben van az ország, még mindig van mit ellopni, privatizálni. Azt hiszem, sokan vagyunk, akik nem szeretnék még egyszer átélni mindazt, amit három és fél évvel ezelőtt. Nem szeretnénk, ha még négy évig ugyanazok maradjanak a nyakunkon. Tudjuk, hiszen láttuk: a Fidesz a kormányzáshoz ért, az MSZP pedig a hazug kampányhoz. Ezt kell tudatosítani mindenkiben. Hogy ne a szavak, hanem a tettek alapján ítéljenek és válasszanak. Azt kívánom, fogadja meg minden választójoggal rendelkező magyar La Fontaine tanácsát (Kosztolányi Dezső fordításában):

„»A hízelgő, akármi fajta, / Azokból él, akiknek hízeleg: / Felér a sajttal ez a lecke – vedd.« / A holló ámul, pironkodva, végre / Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.”